1956: akik a barikád másik oldalán álltak

1956. október 23-án a hivatalos történelemírás szerint a barikádnak két oldala volt. Egyik oldalon álltak a szabadságszerető magyarok, akik egy demokratikus és független Magyarországért ontották vérüket, a másik oldalon pedig a szovjet megszállók és hazai kommunista csatlósaik , akik a az önkényuralom fenntartásáért harcoltak.

Ezt tanítják ma az iskolákban, egyetemeken, ez az igaznak vélt és általánosan elterjedt doktrína a rendszerváltás óta.

Mindenki más, aki ellentmond a hivatalos álláspontnak, szélsőséges kádáristaként jelenik meg a közvélemény szemében.
Mi a gond mindezzel? Leginkább az, hogy az 1956-os eseményekről a mai nem sikerült pártatlan, érzelmektől és ideológiáktól elvonatkoztatott történelmi elemzést kialakítani. Napjainkban 1956 értékelése torzabb és képmutatóbb, mint a Kádár-rendszerben volt valaha.

1956 elfedett arca: lincselés és antiszemitizmus

Folyamatos a legendagyártás Nagy Imre és Mindszenty József bíboros körül. A történész szakma szemérmesen hallgat  az 1956-os események erőszakos jellegéről, amelyben a felkelők több, mint 222 magyar állampolgárt végeztek ki brutális kegyetlenséggel. A Köztársaság téri vérengzés, amelynek rémtetteit  egy amerikai újságíró, John Sadovy örökített meg, sokkolta az egész világsajtót. Ma vagy meg sem említik vagy jogos tömegmészárlásnak állítják be.

Hitelességét veszélyezteti az, aki 1956 kapcsán szóba meri hozni a börtönből kiszabadult köztörvényes bűnözők és háborús bűnök elkövetése miatt börtönbüntetésre ítélt fasiszták által elkövetett bűncselekményeket, valamint 1956  halálos áldozatokat követelő antiszemita fellángolását.

Köztársaság téri mészárlás áldozatai, 1956
Megkínzott és meggyalázott holttestek 1956-ban a Köztársaság téren. A felkelők végezték ki őket.

Ellenben koszorú kerül a kádári konszolidáció során kivégzettek emlékművére anélkül, hogy megemlítenék, miért is lettek elítélve annak idején ezek az emberek. A szélsőjobboldal – sajnos a balliberális ellenzéki pártokkal karöltve – több milliárd forintot elköltve ünnepli az antikommunizmus napját.

Éjt nappallá téve ostorozzák a Kádár-rendszert, miközben elfelejtik, hogy 1956 után olyan gazdasági és társadalmi fejlődésen ment keresztül az ország, amelyre se azelőtt, se utána nem volt példa a magyar történelemben.

Kádár János, a 1957 május 1-jén a Hősök terén
Kádár János, mögötte Marosán György az ünnepli nép között 1957 május 1-jén.

A barikád másik oldalán is magyarok harcoltak

A barikádnak bár két oldala van, mégsem fogható fel 1956 a jó és a gonosz, a demokrácia és a diktatúra harcának. A barikád másik oldalán nem csak szovjet katonák és az ÁVH emberei álltak, hanem olyan magyar állampolgárok is, akik kommunista rendszer társadalmi bázisát adták. Ez a szám pedig nem elenyésző.

A második világháború után a kommunista párt tudatosan törekedett arra, hogy a Horthy-rendszerben mélyszegénységben élő – leginkább munkás illetve agrárproletár társadalmi hátterű – emberek élethelyzetén javítson.

A korábban nyomorban élő munkás és parasztcsaládok gyermekei előtt megnyílt a tanulás útja. Addig soha nem látott mértékben kerültek be munkásfiatalok felsőoktatási intézményekbe. Bár a Rákosi-korszak elhibázott gazdaságpolitikai koncepciója, a személyi kultusz és az ÁVH túlkapásai csorbát ejtettek a diktatúra tekintélyén, még ennek ellenére is több százezer ember volt a kommunista rendszer támogatója.

Ezek a társadalmi rétegek pedig szintén aktivizálódtak az 1956-os események során, csak éppen a barikád másik oldalán. 1956-ban a rendszerhez hű civil állampolgárokból alakult meg spontán módon a majdani Munkásőrség első csoportjai. Ezen társadalmi osztályok tagjaiból verbuválódott össze – önkéntes módon – a Kádár-kormány melletti egyik legnagyobb szimpátia-tüntetésének közönsége is, 1957 május 1-jén a Hősök terén.

A legnagyobb káosz és veszély közepette sem álltak át a felkelők oldalára azok a magyar kiskatonák, akik az életük árán is védték a szocialista társadalmi rendet a Köztársaság téri vérengzés napjaiban.

Az utódok köztünk élnek

1956 október 23-a nemzeti ünnep. Mégsem ünnepel mindenki, aki a magyar nemzethez tartozik. A rendszerváltás után felnőtt generációt nem különösebben érdekli a több, mint 63 évvel ezelőtt történt események. Akit mégis, az őszintén és lelkesen ápolja 1956-os forradalom tisztaságáról és szabadságharcáról szóló hamis, mesterkélt hagyományt.

Egyre fogyatkozó számban ugyan, de köztünk élnek azok, akik csak szűk családi körben mernek beszélni nagyszüleik, dédszüleik 1956-ban átélt borzalmakról. Régi családi történetek, az unokákkal halkan megosztott emlékek formájában él tovább 1956 egy másik arca, amely sokkal véresebb és kegyetlenebb, mint ahogyan azt a történészek ma ábrázolják.

Ha szeretnéd megosztani a cikket a facebookon, kattints az első gombra!
  • 1.2K
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
    1.2K
    Shares
Ha idézni szeretnél a szövegből, kérlek gépeld le az idézni kívánt részt, forrásmegjelöléssel együtt!