Ilyen volt a Köztársaság téri lincselés (megrázó képek)

A Köztársaság téri lincselés brutális és véres fejezete az 1956-os eseményeknek. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás utáni évtizedekben erről vagy szemérmesen hallgat a történész szakma, vagy pedig relativizálják a tömegmészárlássá fajult tragédia súlyát. Mások a jogos társadalmi indulat megnyilvánulásaként ábrázolják a Köztársaság téren történteket. Mindez teljes mértékben érthető törekvés.

A köztudatban ugyanis 1956-ról ma az a heroizált történelmi kép él, amely szerint 56-ban a kicsi, de bátor magyar nép tiszta és nemes forradalmat indított függetlenségének kivívása érdekében a nagy Szovjetunió ellen . 1956 szimbóluma lett az orosz elnyomás és a kommunista diktatúra elleni szabadságharcnak. Ezt az idealizált emlékezetet pedig nem szabad sem árnyalni, sem pedig bemocskolni. Miközben lenne mivel.

Támadás a pártbizottság épülete ellen

Ami a Köztársaság téren történt, arra nincs bocsánat sem ma, sem holnap.

Közel 600 ember vett részt abban a brutális eseménysorozatban, amelyben a felkelők megostromolták a budapesti pártbizottság épületét. Hogy miért vált célponttá a pártház, arra több magyarázat van: egyrészről kommunista hatalmi központ volt, amelyet a felkelők fel kívántak számolni. Másrészről pedig olyan – később hazugságnak bizonyuló – legendák (mai szóhasználattal élve: álhírek) keringtek a városban, hogy politikai foglyokat kínoznak a párbizottság alatti kazamatákban.

A felhergelt tömeg – köztük köztörvényes bűnözők, prostituáltak és börtönből szabadult háborús bűnösök – 1956. október 30-án délelőtt 10 óra környékén kezdett el gyülekezni a pártház előtt. A felkelők tüzet nyitottak a pártbizottság épületére, de a kiskatonák visszaverték az első támadást. A kibontakozó tűzharccal párhuzamosan Mező Imre, a Magyar Dolgozók Pártjának budapesti titkára folyamatosan segítséget kért telefonon Nagy Imre miniszterelnöktől.

Elkerülhető lett volna

A Köztársaság téri lincselés elkerülhető lett volna, ha Nagy Imre miniszterelnök komolyan veszi az elvtársaitól érkező vészhívásokat. Nagy Imre elbagatellizálta a kérdést és csak délután küldött tankokat a Köztársaság térre. Csakhogy nem a pártbizottság védelmére, hanem az ellen. (Nagy Imre, mint “mártír-miniszterelnök” vonul be később a történelembe. Bűneiről, életútjáról kevés szó esik. Ezeket ebben a cikkben foglaltuk össze)

Hullagyalázás, kivégzés, akasztás

Miután a tankok elkezdték lőni a pártbizottság épületét, az ott tartózkodóknak világossá vált: nem tudják tovább védeni magukat. Mező Imre úgy döntött, hogy egy fehér zászlóval a kezében tárgyalni próbál a felkelőkkel a megadásról, ezért kilépett a pártbizottság épületéből és elindult a tér felé. Asztalos János és Papp József ezredesek vele tartottak. Mikor a tér közepére értek, Mesz János géppuskával mindhármukat agyonlőtte. Mező Imre, aki túlélte a holokausztot, 1956-ot már nem vészelte át. A kórházban halt bele sérüléseibe. Mesz Jánosnak pedig ma emléktáblája van Budapesten a Corvin közben.

Innentől fogva pedig elszabadult a pokol. A felhergelt és őrjöngő csőcselék kegyetlen szadizmusát a Telegraph amerikai újságírója, John Sadovy örökítette meg.

Papp József ezredes holtteste a Köztársaság téren
Megkínzott holttest a Köztársaság téren.

“Amikor Asztalos vérbe borultan elterült a járdán, rárohantak, tépték, szaggatták róla az egyenruhát. A Kun utcai kórház műtősnője rémülten nézte. A szörnyű látványtól idegei felmondták a szolgálatot. Miközben az őrjöngő tömeg egy része Asztalossal végzett, a többiek Pappot fogták körül. Valaki kiabálni kezdett: Gyerünk, ez egy ezredes! Nekiestek az eszméletlen embernek, ordítozva rugdosták. A tömegből valaki felüvöltött: Kivenni a szívét! Az ezredes mellett álló J.P-nek valaki egy huszonöt centiméter széles pengéjű, barna famarkolatú tőrt nyomott a kezébe. Papp kezét-lábát lefogták, J.P pedig a tőrt többször is az ezredes szívébe döfte. A kifröccsenő vér elöntötte J.P ballonkabátját. Ezután mások Papp felhasított mellkasát kezdték feszegetni és a kezükkel tépték ki az ezredes szívét.” John Sadovy, Life magazin. 1956

A Life magazin 1956-os decemberi különszámában John Sadovy Elek László sorkatona kivégzéséről számolt be, az alábbiak szerint.

“Elek László sorkatonának sikerült még az épületben civil kabátot szereznie. Amikor vitték a következő csoporttal a falhoz (a kivégzőosztag elé – Új Március), valaki rákiáltott: A civilkabátos álljon ki közülük. Mások is kiabáltak: a civil álljon ki, te nem tartozol közéjük. Elek pedig visszakiabált: én is közéjük tartozom! Egy bámészkodó hatalmas ütést mért puskájával Elek fejére. Elek megtántorodott, egy bajtársa támogatta. Együtt állították őket a falhoz. A sortűz után valamennyien holtan maradtak a járdán.”

Kiskatonák a kivégzőosztag előtt 1956 Köztársaság téri lincselés során
Elkészült a fénykép, a következő pillanatban pedig eldördült a sortűz. Mind holtan estek össze.
Köztársaság téri lincselés. Halottak egymás mellett
A Köztársaság téren kivégzett kommunisták holtestei fekszenek egymás mellett

A tudósító sem bírta idegekkel

John Sadovy beszámolóit és fotóit nem a kádárista propaganda ihlette. Szemtanúja és átélője volt mindannak, amit ma Magyarországon nemzeti ünnepként tartanak számon. Az újságíró idegei nem bírták sokáig elviselni a Köztársasági téren elkövetett vérengzést. Utolsó beszámolóinak egyikében így ír az ott történtekről.

“Hat fiatal egyenruhás tiszt jött ki, az egyikük kifejezetten jóképű. Leszaggatták a váll-lapjaikat. Gyors vita. Nem vagyunk mi olyan rosszak, mint ahogyan gondoljátok, adjatok még egy esélyt, hadarták. Úgy egyméternyire álltam a csoporttól. Hirtelen az egyikük összecsuklott. Egészen közelről lőhettek a bordái közé. Úgy hulltak a földre mindannyian, mint kasza nyomán a kukoricatövek…és amikor már ott feküdtek a földön, a felkelők még beléjük eresztettek egy sorozatot… Az arcomon peregni kezdtek a könnyek. Három évet szolgáltam a háborúba, de amit ott láttam, semmi sem volt ehhez a borzalomhoz fogható.” John Sadovy, People were dropping like flies, Life 1956. november 12. 41. oldal

Női pártalkalmazottat kínoznak a Köztársaság téren 1956-ban.
A felkelők által meggyilkolt áldozat a Köztársaság téren
A felkelők ölték meg.
Agyonvert kommunista a Köztársaság téren
Agyonvert áldozat a Köztársaság téren 1956-ban.
A pártház védőinek egyik  meggyilkolt tagja
A pártház egyik védőjének holtteste.
Köztársaság téri vérengzés áldozata
Elég volt csak a gyanú, hogy valaki ÁVH-s. Azonnal megölték.
Köztársaság téri lincselés
Meggyilkolt kiskatona meggyalázott holtteste a Köztársaság téren
Köztársaság téri lincselés egy másik oldazata
Akasztás és hullagyalázás
Köztársaság téri lincselés egyik áldozata. Miután felakasztották a fára, kitépték a szívét
Köztársaság téri lincselés egyik áldozata. Miután felakasztották a fára, kitépték a szívét

A lincselés áldozatai

A ma hivatalos álláspont szerint a Köztársaság téri lincselés 25 áldozatot követelt. Az elkövetők többségét a bíróság elítélte. Őket ma, mint mártírokat tartja számon az utókor. Az áldozatokat pedig – bűnösnek. Bűnösnek, mert együttműködtek a kommunista rendszerrel vagy ami még nagyobb baj: ők maguk is kommunisták voltak. Jogos volt a népítélet! Azt kapták az ÁVH-s tisztek, amit megérdemeltek! – hangzik sokak szájából ez a válasz.

Így nézett ki a Köztársaság téri pártház a lincselés után. Kifosztott épület, a téren pedig hegyekben álló hullák
A Köztársaság téri pártház épülete, amelyet a nap végére teljesen kifosztottak és feldúltak. A téren eközben a kivégzett kiskatonák és pártalkalmazottak holttestei feküdtek.

De vajon tényleg bűnös volt-e a többgyermekes családanya, Kállai Éva, aki félelmében levetette magát a második emeletről, amikor látta, hogy közelednek felé azok a felkelők, akik néhány perccel korábban megkínozták és megölték a munkatársait?

Vajon tényleg bűnösök voltak-e azok a kiskatonák, pártalkalmazottak, akiket mindenfajta tárgyalás és bírósági ítélet nélkül a kivégzőosztag elé állítottak? A mi válaszunk az, hogy nem. 63 évvel a Köztársaság téri lincselés után ők is megérdemlik, hogy leírjuk tragikus történetüket és fejet hajtsunk emlékük előtt függetlenül attól, hogy minek tartjuk 1956-ot.

Az alábbiakban a Köztársaság téri lincselés áldozatainak névsorát közöljük:

  • Mező Imre
  • Asztalos János
  • Szabó Lajos
  • Schulcz László
  • Albert György
  • Bata Ferenc
  • Elek László
  • Frank Ferenc
  • Gajdán Imre
  • Gyurgyovics Sándor
  • Katona Gyula
  • Kálmán István
  • Kállai Éva
  • Papp József
  • Lakatos Péter
  • Várkonyi György
  • Kárpáti István
  • Kókai László
  • Kuba János
  • Kucsera Zoltán
  • Nagy János
  • Szabó Ferenc
  • Szanyi Nagy István
  • Szepesi Róbert
  • Vaszil József

Ha valakinek van emléke a Köztársaság téri lincselésről vagy 1956 más borzalmairól, írja meg az ujmarcius89@gmail.com címre!

Ha szeretnéd megosztani a cikket a facebookon, kattints az első gombra!
  • 7.5K
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
    7.5K
    Shares
Ha idézni szeretnél a szövegből, kérlek gépeld le az idézni kívánt részt, forrásmegjelöléssel együtt!