Törvénytelen volt az MSZMP feloszlatása

A rendszerváltás folyamatának egyik mérföldköve volt az MSZMP 1989. október 6-9 között megtartott XIV. kongresszusa, más néven a Kongresszus 89’, amelyen a küldöttek 1002 igen, 159 nem és 38 tartózkodással történelmi döntést hoztak az országot 33 éven át irányító MSZMP feloszlatásáról. Ezen a napon lezárult az állampárt szétesésének folyamata.

Befejezte munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezlete, 1988. május 22 -én. A képen: Grósz Károly, az Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök és Kádár János az Magyar Szocialista Munkáspárt fõtitkára beszélget.

Az MSZMP reformköréhez tartozó Népi Demokratikus Platform, valamint a Reformszövetség konszenzusos megegyezése során létrejött a magát szociáldemokratának definiáló Magyar Szocialista Párt, amelyet a Németh-kormány rendeletben az MSZMP törvényes jogutódjának mondott ki.

Mindezzel csak egy gond van: az MSZMP feloszlatása törvénytelen volt, ugyanis a kongresszus küldötte nem kaptak felhatalmazást a párt tagságától az MSZMP felszámolására. Íme az állampárt hanyatlásának szomorú története.

Korábban kezdődtek a bajok

Magyar Szocialista Munkáspártban a 60-as évektől kezdve ismét felerősödtek a bürokratikus vonások. A párt taglétszámának mesterséges felduzzasztása azt eredményezte, hogy az MSZMP soraiban egyre nagyobb arányban jelentek meg a karrieristák, akik egyéni ambícióikat az össztársadalmi érdekek felé emelték és csak látszólagosan azonosultak a szocializmus eszméjével. (a rendszerváltás után többségük a Fideszben találta meg számításait)

A munkásosztály II. világháború előtti generációjának háttérbe szorításával párhuzamosan kitermelődött egy olyan technokrata pártelit, amely életstílusukban, mentalitásukban és munkájukban is elszeparálódtak a munkásosztálytól.

Ennek eredményeképp az MSZMP és a munkások közötti kapcsolat meglazult, a párt tekintélye egyre halványabb lett, társadalmi gyökerei sorvadásnak indultak. Az MSZMP –nómenklatúra új uralkodó osztályként funkcionált, amely közömbössé vált a társadalomban felgyülemlő problémák, ellentmondások iránt . Az állampárt elszakadt a valóságtól és idővel képtelenné vált az országban kialakuló válságos jelenségek felismerésére, valamint reális, megvalósítható alternatívák kidolgozására.

Ortodox és reformkommunisták

A rendszerváltó folyamatban kiemelt jelentőséggel bírt az MSZMP egységének megbomlása és hatalmának megtörése. Enélkül a rendszerváltás nem mehetett volna végbe. Miközben a párt és a tömegek eltávolodása egyre gyorsulóbb ütemben zajlott, a 80-as évek végére egyértelművé vált, hogy az MSZMP-n belül két politikai irányzat létezik, amelyek alapvetően mást gondolnak a szocializmus jövőjéről.

Az MSZMP utolsó, az MSZP egyben első kongresszusa
1989. október 7-én történt meg az MSZMP feloszlatása. A kongresszus törvénytelen hozta meg ezt a döntést.

A polgári-szociáldemokrata irányzatot képviselő „reformkommunisták” a piaci viszonyok kialakítását és politikai pluralizmust sürgették. Eleinte még nem mondta ki nyíltan a szocialista rendszer feladásának tervét. A reformokról a kezdetekben úgy vélekedtek, hogy azok célja nem a kapitalizmus visszaállítása, hanem csupán a „modellváltás”, amely során lerakják a „demokratikus szocializmus” alapjait. Mivel a reformkommunisták szavakban nem szakítottak a munkásmozgalom kommunista hagyományaival, a párttagság soraiban sok támogatót szereztek a „demokratikus szocializmus” koncepciójának.

A reformkommunistákkal szembehelyezkedő ortodox marxista szárny képviselői a szocializmus hibáinak kijavítása és a rendszer további építése mellett tették le voksukat. Politikai befolyásuk a 80-as évek végére minimálisra csökkent, mivel a reformkommunisták ellenzékbe szorították az MSZMP keményvonalas kommunistáit a párt legfontosabb vezető-döntéshozó testületeiben: a Politikai Bizottságban és a Központi Bizottságban.

Kádárt hátha szúrják

Az 1988-as májusi Országos Pártértekezleten mérföldkövet jelentett a Magyar Szocialista Munkáspárt életében. Kádár Jánost felfelé buktatták, a párt elnöke lett, tényleges politikai hatalommal viszont már nem rendelkezett. A pártértekezlet jelentősége ezen kívül abban rejlik, hogy zöld utat adtak a párton belüli platformok és reformkörök megalakulására. Elkezdődött a párt szervezeti egységének megbomlása.

A párt „reformkommunista” erőit a Népi Demokratikus Platform és a Reformszövetség fogta össze. A szocializmus megújulásárt küzdő marxisták a Münnich Ferenc Társaságban, valamint a Marxista Egységplatformban és az Összefogás az MSZMP-ért nevű tömörülésben találják meg a helyüket. A pártegység megbomlása tehát intézményesült formát öltött, a politikai megosztottság eszkalálódott.

Győznek a reformkommunisták

Azáltal, hogy Pozsgay Imre az 1956-os eseményeket forradalomnak minősítette át, morális válság alakult ki a pártban, amelynek ideológiai alapjai összeroppantak. A párt soraiban eszmei zűrzavar lett úrrá és tízezrek döntöttek az MSZMP-ből való kilépés mellett.

Eközben a Politikai Bizottságban és a Központi Bizottságban a szocializmus bukásában érdekelt reformkommunisták teljes győzelmet arattak a szocializmushoz ragaszkodó ortodox marxisták felett.

Így alakult ki az a paradox helyzet, hogy az MSZMP vezető csúcspolitikusai maguk is a rendszer lebontásának aktív formálói lettek. Erre vezethető vissza az a nem alaptalan legenda, hogy az MSZMP reformkommunistái a rendszerváltás során átmentették hatalmukat a demokráciába.

Illegitim volt az MSZMP feloszlatása

Thürmer Gyula az új MSZMP kongresszusán
Budapest, 1990. január 27. Thürmer Gyula, a párt elnöke beszél a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) XIV. kongresszusának második szakaszában Budapesten az Építõk Rózsa Ferenc székházában. Az elnökségben Koi Tibor (j), a párt Központi Bizottságának (KB) tagja és Marosán György (j2), a KB tiszteletbeli tagja. MTI Fotó: Földi Imre

1989. október 6-án kezdte meg munkáját az MSZMP utolsó kongresszusa, amely Kongresszus 89′ vonult be a rendszerváltás történetébe. Az MSZMP feloszlatása visszafordíthatatlanná vált. A kongresszus második napján, október 7-én 1002 küldött szavazott az MSZMP megszűnésére, holott erre nem kaptak felhatalmazást a párttagságtól. Ez az illegitim döntés egyszerre jelentette az országot 33 éven át irányító állampárt végnapját, valamint a Magyar Szocialista Párt megszületését. A sors fintora, hogy az MSZP alapítói maguk kezdeményezték a “Népköztársaság” elnevezés megszüntetését.

Mindössze 159 küldött nem szavazta meg a párt feloszlatásáról szóló határozatot, továbbá 38 küldött tartózkodott. Az ortodox kommunisták története 1989. december 17-én folytatódott tovább, amikor megújult MSZMP néven új, a szocializmus hű pártot alapítottak .

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg az alábbi gombok valamelyikével!
  • 921
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
    921
    Shares
Ha idézni szeretnél a szövegből, kérlek gépeld le az idézni kívánt részt, forrásmegjelöléssel együtt!